Az angol nyelvben sok szót máshogy ejtünk akcentustól függően – ez így teljesen rendben van, megszoktuk, a legtöbbről azonnal tudjuk, hogy ugyanaz a szó két különböző kiejtéssel, elfogadjuk és megyünk tovább. Vannak olyanok, akik szeretnének tökéletesen beszélni egy akcentust és figyelnek a szavak másképp való kiejtésére, valakik viszont hidegvérrel keverik az akcentusokat. Ám ezeken a keveréseken nemcsak a szőrszálhasogató angoltanárok akadnak fenn, hanem az anyanyelvűek is.
Nyugodjunk azonban meg – őket nem a nyelvtanuló bukdácsolása érdekli, ők maguk között vívják a szavak helyes kiejtésének örökkétartó háborúját, melynek barátságok, szerelmek, és rokoni kapcsolatok is véres áldozatául tudnak esni. Nézzük csak meg közelebbről, mely szavak képesek szétbombázni egy kellemes baráti társaságot!
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor pár angol anyanyelvű egyetemi diák önfeledten ül és beszélget a pubban, amikor is az egyik felcsattan:
“I mean, if you say scone to rhyme with cone, you’re just a tw*t!"
Mire föl mindenki egyszerre kezdi bizonygatni, hogy márpedig ahogy ő mondja, az a helyes, és a másik egyértelműen úgy hülye ahogy van. Hangzavar, drámai sikolyok, majd mindenki duzzogva hazasétál teljesen meggyőződve, hogy a másik egy idióta, és jobb is ha többet nem zavarják egymás légkörét.
Nem túloztam nagyon el ezt a képet, most nyáron volt részem egy kissé visszafogottabb de hasonló beszélgetésben, amit pont a SCONEszó kiejtése váltott ki. Mi is ez a scone? Egy édes tömény tésztájú pogácsaszerűséget képzeljünk el, ami nagyon elterjedt a briteknél, és eper lekvárral, sűrű tejszínnel megkenve az ún. cream tea központi eleme.
Erről a képről jobb ha nem is beszélünk, mivel már maga a hozzávalók elrontott sorrendje is enyhe szívrohamot képes okozni az angolokban. A helyes sorrend, mint utóbb kiderült számomra, lekvár majd tejszín, semmiképp sem fordítva! [Utóbb kiderült, hogy Devonban pont ez a helyes sorrend, semmiképp sem fordítva!]
Hogy is ejtik ezt a szót?
Vagy a “tone” szóval rímel, vagy a “gone“-nal. Ez a különbség Nagy-Britannián kívül nem okoz nagy felbolydulást, mivel Kanadában és Ausztáliában többnyire a második kiejtés az elterjedt, míg Írországban és az Egyesült Államokban az első változat a gyakoribb. Nagy-Britanniában viszont komoly viták alakulnak ki abból, melyik is a helyes kiejtés, főleg mert osztálybéli különbségeket is szimbolizál az eltérés. Ott általában északon (Skócia, Észak-Anglia, Észak-Írország) rímel a “gone”-ra, és délen (Dél-Anglia, Közép-Anglia, Írország) rímel a “tone”-ra.
Ez most nem az amerikai pite
Egy másik hasonló érzelmeket kiváltó szó Észak-Amerikában borzolja a kedélyeket, ez pedig a PECAN. Na és ez vajon mi? Egy diófélére gondoljunk, ami édeskés és előszeretettel teszik pitébe vagy egyéb desszertekre – magyarul pekándió. A különbség a szó végén van, vagy “kahn”-ként, vagy “kaen”-ként ejtik a tengerentúlon:
Hogy hol melyik kiejtés a nyerő, azt itt láthatjátok. Úgy néz ki a térkép szerint, hogy nem a hölgyek állnak nyerésre:
Mivel kéred a hamburgered?
Maradjunk csak az óceán távoli oldalán és nézzünk meg egy másik szót, ami az étkezéssel-ivással függ össze. Érdekes dolog amúgy, hogy szinte az összes ilyen vérre menő vita az ételek-italok kiejtésével vagy megnevezésével kapcsolatos. Hogy hívjuk a Coca-Colát, Pepsit, Fantát és a többi hasonló szénsavas üdítőt egy szóval angolul?
A tankönyvek szerint a britek többnyire fizzy vagy soft drinknek hívják, de a coke is nagyon feljövőben van. Az észak-amerikaiak viszont már komolyabban veszik, hogy SODA, POP, SOFT DRINK vagy COKE a helyes elnevezés, és kissé kinézik azokat, akik pop-nak hívják az üdítőt:
Ti ott! Ti kik vagytok?
De ez még nem minden! Persze, felsorolhatnám itt a már ismert különbségeket az amerikai és a brit angol között, de ebben a posztban azt nézzük inkább meg, hogy egy országon belül mi az, ami megosztja a népet.
Van egy kifejezetten érdekes jelenség az egész angol nyelvben, mégpedig az, hogy senki nem tudja, pontosan hogy beszéljen több emberről. Az oké, hogy ha az ismerősömet akarom megkérdezni, hogy merre lakik, akkor azt mondom, hogy “Where do YOU live?” Na de ha több embert akarok megszólítani? Honnan tudják, hogy mindre gondolok, és nemcsak egyre? Mostanában elterjedt az, hogy “you guys“-ként szólok több emberhez, azaz “Where do you guys live?”
Persze, ez ellen már felcsattantak a feministák, hogy a guy szó srácot jelent, és hogy lehet azt általánosítva használni nőkre is, de most ettől tekintsünk el. Az érdekes az, hogy Amerikában más helyeken más megoldások terjedtek elé; nézzük csak meg ezen térképen:
Az Egyesült Királyságban nem mindenkit lep meg ennyire a többesszámú you hiánya, a “you” ott teljesen normális több emberre értve is, de ha mégis, akkor vagy “you lot,” “you people” vagy a nonsztenderd “youse” fordul elő.
Zsemle - Zsömle
Na de ha már visszatértünk a britekhez, nézzünk meg egy utolsó megosztó szót, a mi zsemlénkre legjobban hasonlító pékárú megnevezését (Észak-Amerikában ez a BREAD ROLL). Erre az ételre több mint 10 szóból tudunk választani, és hogy illusztráljam ismerőseim hozzáállását: “How could anyone call it a muffin, wtf??” A leggyakoribb szavak a BAP és a COB.
[Egy későbbi keresés során kiderült, hogy nemcsak 10, hanem több mint 40!!! változat van érvényben: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_bread_rolls]
És még vajon hány és hány szó hallatán riadnak fel nyugodt álmukból egyesek, hogy dohogva megállapítsák, minden úgy jó ahogy ők mondják, a többi pedig maradjon csak szép csöndben? De ha ezeket a heves érzelmeket szeretnénk élőben is megtapasztalni, dobjunk csak be egyik este a pubban egy ilyen kérdést anyanyelvű ismerőseinknek, és figyeljük David Attenborough érdeklődésével ahogy egymásnak ugrik a két vagy több tábor!
コメント